Mire jó a navigáció?

Navigáció, a mesterség irányításának tudománya helyzetének, irányának és megtett távolságának meghatározásával. A navigáció célja a kívánt célhoz vezető út megtalálása, az ütközések elkerülése, az üzemanyag-takarékosság és a menetrendek betartása.

Navigációa latin navis („hajó”) és agere („hajtani”) szóból származik. A korai tengerészek, akik felfedező utakra indultak, fokozatosan szisztematikus módszereket fejlesztettek ki helyzetük megfigyelésére és rögzítésére, az általuk megtett távolságokra és irányokra, a szél- és vízáramokra, valamint a veszélyekre és menedékekre, amelyekkel találkoztak. A naplójukban felhalmozott tények lehetővé tették számukra, hogy hazataláljanak, és ők vagy utódaik megismételjék és kiterjesszék hőstetteiket. Minden sikeres leszállás útjelző táblává vált egy útvonal mentén, amelyet vissza lehetett követni, és egyre több megbízható információba integrálni lehetett.

Ezeknél az útkeresőknél a másik hajóba ütközés veszélye elhanyagolható volt, de mivel a forgalom a kialakított útvonalak mentén bővült, az ütközések elkerülése aggodalomra ad okot. A hangsúly az útkeresésről a biztonságos távolság megtartására helyeződött át a különböző irányokba, különböző sebességgel mozgó járművek között. A nagyobb hajók könnyebben láthatók, de több időre van szükség a sebesség vagy az irány megváltoztatásához. Ha sok hajó van egy kis területen, az ütközés elkerülése érdekében tett kitérő intézkedések más hajókat is veszélyeztethetnek. Ezt a problémát a forgalmas tengeri kikötők közelében enyhítették azáltal, hogy a bejövő és a kimenő hajókat külön sávokba zárták, amelyek egyértelműen meg vannak jelölve és a legnagyobb gyakorlati távolsággal elválasztva. A repülőgépek olyan gyorsan haladnak, hogy annak ellenére, hogy két pilóta időben meglátja egymást, hogy kitérő akciót kezdeményezzen, manőverük érvénytelenné válhat, ha valamelyik rosszul jósolja meg a másik lépését. A földi légiforgalmi irányítók felelősek azért, hogy a repülőgépeket olyan kiválasztott útvonalakhoz rendeljék, amelyek minimálisra csökkentik az ütközés valószínűségét. A polgári léginavigációt alapvetően befolyásolják ezen irányítók utasításainak követésének követelményei.

A gőzhajtású hajók megjelenése a 19. század első felében a navigátor feladatai közé tette az üzemanyag-fogyasztás minimalizálásának problémáját. Egy bizonyos biztonsági tényezőn túl különösen a felesleges üzemanyag szállítása csökkenti a rakomány kapacitását.

Az előre meghatározott menetrend betartása, amely az űrnavigációban az üzemanyag-fogyasztással összefüggésben létfontosságú kérdés, más okból vált fontossá a tengeri és légi közlekedésben. Ma minden út vagy repülés egyetlen összeköttetést jelent egy összehangolt közlekedési hálózatban, amely az embereket és az árukat bármely kiindulási helyről bármely kiválasztott célállomásra szállítja. Az egész rendszer hatékony működése attól függ, hogy minden egyes utazás a megadott időpontokban kezdődik és ér véget.

A modern navigáció röviden összefoglalva egy globálisan integrált közlekedési rendszerhez kapcsolódik, amelyben minden út az elejétől a végéig négy alapvető célkitűzéssel foglalkozik: az úton maradás, az ütközések elkerülése, az üzemanyag-fogyasztás minimalizálása és a meghatározott menetrend betartása.